Gyereksport és erőszak: kéz a kézben?

2010-ben készült el, és Magyarországon 2012-ben tették közzé az UNICEF Firenzei Kutatóközpontjának nemzetközi jelentését, „Gyermekek védelme az erőszaktól a sportban” címmel, amely mind hazai, mind nemzetközi szinten aktuális tabutémát nyitott ki.

Világossá vált, hogy a sport nem mindig biztonságos terep a gyermekek számára, mert az erőszak különböző megnyilvánulásai a sportban is megtalálhatók. Különösen zártabb (vagy összezáró) közösségekben.

Az UNICEF tanulmány célja többek között az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a témában óriási az információ- és tudáshiány és hogy eddig ez a terület nem kapott kellő figyelmet a kutatások terén sem.

Az erőszak a felnőtt sport területén is tabutéma. A gyerekek azonban védtelenebbek, alárendelt, függő viszonyban állnak a felnőttekkel szemben és nem tudják érdekeiket megvédeni. Gyakran megfelelési kényszer alatt állnak, szeretnének eleget tenni a szülők és az edzők elvárásainak is. Hiányoznak az ismereteik, tapasztalataik, problémáikkal nem tudnak hová fordulni. A világon, így Magyarországon is a sporttevékenységek felnőtt szereplői sok esetben nem rendelkeznek megfelelő gyermekvédelmi, gyermekjogi ismeretekkel, mert ezirányú képzést nem kapnak.

A fejlett országokat vizsgáló nemzetközi jelentés szerint az erőszak legjellemzőbb megjelenési formái a sportban az alábbiak:

  • pszichológiai lealacsonyítás vagy lelki megalázás a nem, a testalkat vagy a teljesítmény alapján,
  • indokolatlan nyomásgyakorlás a fiatal sportolóra kiemelkedő teljesítmény elérése érdekében (gyakran a rendkívüli tehetséggel megáldott gyerekeket felnőttként kezelik),
  • kikényszerített, kötelező szex,
  • káros vagy szexuálisan megalázó beavatás, rituálék,
  • olyan táplálkozás vagy fogyókúra, amely evészavarokhoz, pl. anorexiához vezet,
  • fizikai büntetések, verés,
  • sérülések, erőltetett kockázatvállalás szélsőséges környezetben,
  • dopping és egyéb teljesítménynövelő szerek használata,
  • társak befolyásolása alkohol-, illetve egyéb káros, függést okozó szerek használatára,
  • teljesítmény, versenyrészvétel megkövetelése, sérülés esetén is,
  • az edzés, mint büntetés,
  • a megfelelő pihenőidő és törődés megtagadása.

Az erőszakformák közül az érzelmi bántalmazás mellett a szélesen értelmezett szexuális erőszakot övezi a legnagyobb látencia. Holott az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2002-ben 150 millió 18 év alatti lány és 73 millió 18 év alatti fiú szenvedett el szexuális erőszakot. Egy 250 sportoló gyerek körében végzett dán tanulmány szerint, minden 4. fiatal tudott olyan esetről vagy került olyan helyzetbe, ahol 18 év alatti sportolókat az edzőjük szexuálisan bántalmazott. Kanadában, egy tanulmány szerint a sportolók 2,6 %-a jelzett nemkívánatos szexuális érintést. Ausztráliában a gyermekek ellen elkövetett erőszak a sportban elérheti a 8%-ot. A jelentésben használt tanulmányok szerint a tehetséges sportolók, akik még nem érték el az elit sportolói státuszt, pubertás koruk környékén sokkal inkább lehetnek szexuális erőszak célpontjai.  

Az UNICEF jelentés fő üzenete, hogy a gyereksportolók elsősorban gyerekek, azután sportolók, ezért különleges védelemre jogosultak. A jelentés kiáll a sport pozitív értékei mellett, ugyanakkor rávilágít arra, hogy a versenysport sajátosságai révén teret nyit a gyermekbántalmazásnak. A kutatás kísérletet tesz arra is, hogy összegezze a gyerekekkel szembeni erőszakról szóló (eltérő módszertant és jogi fogalmakat használó) kutatások tanulságait, Mexikótól Kínáig szerte a világból, személyes történeteket felhasználva.  

De milyen tapasztalatokat szereztek a magyar gyerekek? Mit tehetünk a védelmük érdekében? Erről szól az UNICEF Magyar Bizottság „Gyermekek tapasztalatai a sportban” című, 2014-ben publikált kutatási jelentése, amely a téma első hazai gyermekjogi szempontú felmérése volt. 

A gyermekjogi megközelítés szerint biztosítani kell a gyermekek számára a szabadidőhöz, az életkoruknak megfelelő játékhoz és sporthoz való jog érvényesülését (Gyermekjogi egyezmény 31. cikk) és az erőszakmentes gyermekkorhoz való jogot (19. cikk). Ez a két alapelv nincs versengő helyzetben, egy időben kell érvényesülniük. 

A nem reprezentatív magyar jelentés alapját jelentő online kérdőívet 957, 18 és 63 év közötti felnőtt töltötte ki a szervezett sportban szerzett gyermekkori élményeiről. A kutatási mintába 886 válaszadó adata illetve 858 személyes történet, beszámoló került.  

A válaszadók többsége a mozgás öröméért és a jó társaságért ment el sportolni gyerekként. Mégis kétharmaduk érzelmi, harmada fizikai vagy szexuális erőszakkal is szembesült a sportolás során.       

A kutatási eredmények tanúsága szerint a gyermekek elsősorban a mozgás öröme (29%), a barátokkal való együttlét (22%), és a kikapcsolódás kedvéért (14%) kezdenek el sportolni. 

A kutatási mintában az esetek

  • 73%-ban fordult elő érzelmi bántalmazás, 
  • 39%-ban fizikai erőszak, 
  • 31%-ban szexuális zaklatás és
  • 15%-ban beavatási szertartás. 

Sajnálatos módon Magyarországon nincs olyan módszertani útmutató, vagy szakmai segítség, ami a sportban dolgozó szakembereket segítené abban, hogy felismerje a gyermek szükségleteit, és az azokat veszélyeztető helyzeteket.  

A nemzetközi tapasztalatok alapján az áldozatok száma úgy csökkenthető, ha a sportági szövetségek, egyesületek határozottan fellépnek mindenfajta visszaélés ellen, etikai kódexükbe, működésükbe beépítik a szükséges irányelveket, valamint a gyerekeket és szülőket megfelelően tájékoztatják.    

A magyar jelentés nyomán született ajánlásokat, szülőknek, edzőknek szóló tanácsokat itt találod.

Népszerű
;