Önismereti selfie

Talán semmi sem mérgezi meg jobban a közösségek életét, működését, mint a megoldatlan konfliktusok, s az ebből eredő fel nem oldott feszültségek, melyek túlnőve önmagukon – egy konkrét helyzeten – átláthatatlan szövedékkel hálózzák be az egész rendszert.

Pszichológusként az az alapvető tapasztalatom, hogy a közösségi lét, az együttműködés, az együtt létezés – szűkebb – tágabb értelemben vett – környezetünkkel számos kihívás elé állít minket. Ezen helyzetek helyes kezelése, hatékony megoldása alapvető fontossággal bír,s dupla kihívás elé állít minket: rövid távon a problémák kezelése elé, hosszú távon olyan követendő minták alapjainak lerakása elé, melyek jó példaként járnak elő a következő generációk számára.

Hol van a saját felelősségünk egy konfliktushelyzetben és mit lehet tenni azért, hogy a megoldáson – s ne a probléma elmélyítésén – legyen a fő fókusz?

  • 1. lépés: Az önigazolás én-központú „csapdájában”

Egy konfliktus során ellentétes nézőpontok kerülnek összeütközésre, aminek következtében sokszor keríthet hatalmába a megtámadottság érzése, aminek egyenes következménye – mint egy önkéntelen önvédelmi reflex – egy védelmi pozíció felvétele.

Egy bezáródási folyamat veszi kezdetét, aminek kettős célja van – az önigazolás és a velünk „szembenállók” hibáinak lajstromozása, bizonyosság gyűjtése magunk mellett és a többiek ellen.

A védőhálón keresztül pedig, csak olyan információt engedünk be, ami teljes mértékben összhangban áll prekoncepciójával.

  • 2. lépés: Harckészültségi állapotban

A magányosan vívott harcok csak szűkös erőforrásokból tudnak gazdálkodni, így létfontosságú a környezetünkből olyan „támogatókra” találni, akik minden kétséget kizáróan mellettünk állnak és teljes mértékben egyet értenek velünk – azaz hadsereget toborzunk magunk mellé, megsokszorozva ezzel erőnket és hitünket igazunkban.

Azonban attól, mert mindenki a saját szemszögéből ártatlannak tartja magát, még nem oldódik meg a probléma.

Sőt! A saját sérelmek felemlegetése, a két tábor felállása csak még jobban elmérgesíti a helyzetet. A konfliktusból hadi állapot kerekedik, ahol szembenálló felek és az ő szimpatizánsai kerülnek összeütközésbe. S innentől kezdve a problémát már nem megoldani szeretnék, hanem a másik fél felett győzelmet aratni. Így válik egyre minimálisabbá a konfliktus megoldásának lehetősége.

  •  3. lépés: Megragadni a konfliktusban

Ha ezen a vonalon haladunk tovább az egyet jelent azzal, hogy a konfliktust a soha véget nem érő állapotba helyezzük, egy olyan helyzetet teremtünk, ahol egyre jobban csak elmérgesedik a probléma és egyre szélesebb körben terjed szét az adott közösség tagjai között – a lokális probléma így növi ki magát globális közüggyé.

Ezen a ponton lehet – az egyéni felelősség felismerésével - új irány felé elindulva megkezdeni a konfliktus megoldását.

Szóval belátod, hogy mi a te részed a konfliktusban? Felelősséget vállalsz a viselkedésedért és tudatosítod, mit lehetne másképp csinálni? Akkor gyerünk!

Az első és legfontosabb lépés a „nekem tökéletesen igazam van” hozzáállás feladása és ezzel egyidejűleg nyitás a különböző nézőpontok megismerésére. Amennyire egyszerűen hangzik, olyan nehéz a nagy gondossággal felépített önigazoló rendszerünk leépítése, önmagunk szembesítése a „valósággal”. Annak a tudatosítása (és gyakorlatba való átültetése), hogy nem legyőzni kell a másikat, nem az én ártatlanságom bizonygatása, a másik hibáinak hangoztatása (=bűnbak keresés) fogja a konfliktusokat megoldani, hanem a felek nézőpontjainak közelítése és így a közös pontok megtalálása.

A közös pontok feltárása a problémamegoldás kulcsa, egy olyan biztos alapnak, ahol már nem egymással szembenálló felek feszülnek egymásnak, hanem együtt gondolkodó elmék dolgoznak közös ügyeiken.

A „valódi” megoldás felé

De mi történne, ha kibújnánk ebből a védelmi/önigazolásra berendezkedett buborékunkból? A közösségi lét egy társasjáték, ahol hatással vagyunk egymásra, ahol nem tudunk nem nyomot hagyni a velünk kapcsolatban állókkal.

  • Nem zárhatjuk ki a külvilágot, nem folytathatunk magányos monológot (újra és újra átélve, felhánytorgatva a minket érő hatásokat), mert akkor egyre csak mélyebbre süllyedünk vélt vagy valós sérelmeinkbe.
  • Nem bújhatunk el a világ szeme elől (elzárkózva ezzel, hogy meghalljuk, szembesüljünk tetteinkkel, s azok következményével, másokra gyakorolt hatásunkkal).
  • Nem futtathatunk párhuzamos szövegeket, mert akkor sose helyezhetjük nyugvó pontra a forrongó gondolatainkat, érzéseinket.

Ahhoz, hogy megoldjuk konfliktusainkat, problémáinkat keresztezni kell gondolatainkat, érzéseinket, felelősséget kell vállalni tetteinkért és valódi párbeszédet kell folytatni az érintettekkel: rólam, rólad, rólunk, közös ügyeinkről.

Egy bátor lépésre szánnánk el magunkat ezzel, egy lépésre ahol a maga teljességében, a különböző nézőpontok, az érintettek eltérő megéléseivel szembesülhetnénk, egy lépésre, ahol a megoldás útjára léphetnénk.

Ennek a folyamatnak a lépései:

  • Mondd el (hogyan érzel, mi jár a fejedben)!
  • Hallgasd meg (hogyan látja a másik fél ugyan azt a helyzetet)!
  • Vállad fel (te is én is, mi is felelősségünket adott helyzettel kapcsolatban)!
  • Találjátok meg (a megoldást közösen)!
  • Lépjetek (a változás útjára együtt)!

Mert ez egy önismereti selfie – képet szerzek magamról, kívülről, külső szemlélőként!

A valódi változás saját magunkból indul ki, amihez elengedhetetlen önmagunk alapos ismerete; erősségeink tudatosítása, gyengeségeinkkel való bátor szembenézés, s a változásra váró személyiség jegyek „beazonosítása”,a problémák célokká alakítása, s ezen folyamat lépésről – lépésre történő felépítése, megtervezése

Az önismereti selfie tematikus kérdései és vezetett feladatain keresztül lehetőség nyílik önmagunk alaposabb megismerésére. Ezen az önismereti úton elindulva megtehetjük a pozitív változás első lépéseit, megfogalmazhatjuk konkrét céljainkat, s az ehhez kapcsolódó konkrét lépéseket.

Szabd magadra!

Egészítsd ki úgy a mondatot, hogy igazán rád illő dolog kerüljön az üres helyekre:

Én egy……………………………….ember vagyok.

A környezetem egy…………………………………..embernek tart engem.

A közösségekben………………………………………..szerepet töltök be – általában.

Mérettesd meg önmagad!

Melyik az az 5 tulajdonságod, amire építeni tudod a változást?
Megfelelő hőfokon égnek ezek a tulajdonságaid ahhoz, hogy segíteni tudjanak téged?

Rajzolj egy hőmérőt és jelöld be, hogy az egyes tulajdonságok milyen hőfokon állnak, majd gondold át és jelöld be, hogy milyen hőfok lenne az ideális a változáshoz.

Lépj előre!

Fogalmazd meg a változás első lépését!

  • Mi a célom?
  • KI fog ebben a változási folyamatban segíteni nekem?
  • Milyen nehézségekkel fogok szembesülni?
  • Mik azok a jó tulajdonságaim, erőforrásaim, amik átsegítenek a tapasztalt nehézségeken?
  • Mi az a konkrét viselkedésbeli, szokásbeli változás, amit bevezetek az életembe?
  • Mennyire bízok a pozitív változásban (1-10-ig)?

Mert ne hidd azt, hogy, ahogy viselkedsz, azt nem adod útravalóul tovább.

 A szerző Páli Patrícia, szakpszichológus, coach.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.